Miután béreltünk egy Dustert – ami nem volt túl egyszerű – nekivágtunk a Sanli Urfa felett magasodó kopár, sztyeppés hegyeknek. A hegyekből Urfánál kilépő bővízű karsztforrásoknak köszönhetően van öntözővíz, ami el is kél a kopár tájon. Viszont ahol van öntözővíz, ott van mezőgazdaság is. Zöldellő pisztácia földek  között kanyargunk egyre magasabbra, a síkság fölé északról magasodó 6-800 m magas dombok közé. Az út szélén mindenhol Göbekli tepét hirdető óriásplakátok, hiszen 2019-et a Török Kulturális és Turisztikai Minisztérium „Göbekli tepe évévé” nyilvánította.

Ilyen a zöld pisztácia

Göbekli Tepe jelentése egyébként Pocakos-hegy (ugye a dudor szinonimájaként használt göb szó a magyarban), a környék első hegyvonulatának legmagasabbra emelkedő tagja, ahonnan csodás kilátás nyílik az alant elterülő öntözött síkságra (melynek a közepén magasodik Haran városa, de erről majd később). Zsír új látogatóközpont, és néhány busznyi turista. De csak törökök. Rajtunk kívül nincs egyetlen európai turista sem. Úgy néz ki, ezt a „Göbekli tepe évet” simán legyalulta a közeli szíriai konfliktus, illetve Törökországnak a konfliktusban vállalt negatív szerepe, és a rossz sajtóvisszhang. Ez persze az egész régióra jellemző: a törökök – akik tisztában vannak azzal, hogy a konfliktus a határ túl oldalán zajlik, és nem Törökországban - árnak ide turistáskodni, de a külföldiek be vannak szarva, úgyhogy ők nem. Ennek köszönhetően végre nyugi van a kínaiaktól is – pedig ők aztán mindenhol ott vannak.

Alattunk az öntözött Mezopotámia

Egyszóval szép kis látogatóközpont  épült a hatalmas régészeti terület szélére, ami több dombot is felölel. A látogató központból már csak kisbuszokkal lehet felmenni a feltárt régészeti területig, tehát kósza turisták császkálása a lelőhelyen kizárt.

Amúgy sem nagyon érdemes bóklászni a dombokon, hiszen 41 fok van árnyékban, és a száraz levegőnek köszönhetően ez a hőfok tűrhető, de folyamatosan inni kell az embernek.

A feltárt terület 2019-től le van fedve – így óvják a télen hirtelen lezúduló esőktől – de a kilátással megfűszerezett látvány fantasztikus: hatalmas kőtömbök egymáson, csodás faragások, furcsa figurák, tekergőző kígyók mindenfelé.

Egy oroszlán vadkanra támad - kicsit precízebb munka, mint az 5000 évvel fiatalabb Stonehenge

Na de mi is ez a Göbekli tepe?  Az Istenek szülőhelye. A hely, ami megváltoztatta a történelmet. A Világ legrégibb templomai. Számos fantasztikus jelzőt aggattak rá, de lássuk csak, miért.

A területen a felszínen fellelhető faragott köveket az ’60-es években amerikai régészek bizánci település nyomainak vélték, és ennyivel el is intézték. Aztán csend. Majd 1994-ben Klaus Schmidt német régész felfigyelt a területre, és a Sanli Urfai Múzaummal ’96-ban meg is kezdték az ásatásokat. Kiástak hatalmas, faragott kő monolitokat, melyek körben elrendezve helyezkednek el – ugye tudjuk, ez nem egyedi jelenség a világban – majd kiásták a következő kőkört, majd a következőt. De a kor meghatározásánál esett le az álluk: a legrégibb szentély kora majdnem 13 000 év, Krisztus előtt 10950-ben készült! 5000 évvel idősebb a nálánál jóval híresebb Stonehenge-nél! - és még precízebb munka is...

A további vizsgálatok megállapították, hogy a hatalmas kiterjedésű régészeti területen közel 50 kőkört lehetne feltárni. És önmagában nem is ez a kuriózum...

A világ első templomai

És hogyan is néznek ki ezek a kőkörök?

Hatalmas, 4-5 m magas, nemegyszer 15 tonnás kőtömbök alkotják ezeket a kőköröket, a kőtömböket alacsony rakott kőfalak kötik össze. Nem egy kőtömb tetejére egy további kőtömböt fektettek vízszintesen, így egy T alakú hatalmas monolitot alkottak, mely mintha egy karjait kiterjesztett, fej nélküli emberre hasonlítana. A kőkörök két végén általában egy ilyen hatalmas T monolit áll, és a sziklatömbök mindig a kör közepe felé néznek. A sziklákon csodálatos faragások, vadkanok, skorpiók, oroszlánok, rókák láthatóak. Mintha ezek csípő-rúgó-harapó jószágok védelmeznék a szentélyt. Természetesen egyből adódott, hogy a kőköröket szakrális rendeltetetéssel építették.

Precízen illesztett T alakú monolitok

De mégis kik?

Ebben az időszakban Göbekli tepétől délre a Natúfi kultúra virágzott. A kultúra népességére jellemző volt, hogy már letelepedve, 200-300 fős falvakban laktak, de földet még nem műveltek, bár igen sok gabonafélét fogyasztottak, melyeket vadon gyűjtöttek. Településeik a vad gabonatermő területek közelébe koncentrálódtak, és elsősorban kétsoros árpát, alakorbúzát és hüvelyeseket (csicseriborsó, borsó) gyűjtöttek. Ezeket örlőköveken megőrölték, majd így fogyasztották – mindez táplálkozásuk jelentős részét tette ki, erről tanúskodik, hogy fogaik nagyon kopottak voltak a leletek tanúsága szerint. Na de hogy jön a kopott fogakból, hogy sok gabonát ettek? Az egyszerű kézi örlőkövekről, miközben a száraz gabonaszemeket csuszmákolják rajtuk, finom kőzetliszt válik le a kő természetes kopásának következtében. És ez a kőzetlisztt belekerül a lisztbe is, majd a kész lepénykenyér rágcsálása közben szépen koptatja a fogakat. De természetesen azért ehhez jó sok idő, na meg jó sok lepény kell. Tessék paleósok!

Itt érdemes megemlíteni, hogy a genetikai kutatások alapján a gabonafélék őse egy alakor fajtához vezethető vissza, mely még napjainkban is vadon él a Göbekli tepéhez közeli Karaca-hegy oldalán (közel 100 km-re, ami itt közelinek számít)

De visszatérve a Natúf kultúrára: gabonaféléket gyűjtögettek, de  még nem voltak földművelők. Az állatokat még nem domesztikálták, ellenben sok vadhúst, halat és kagylót is fogyasztottak, gazellák, vaddisznók, dámvadak és őzek csontjai kerültek elő, tehát ebben az időben a ma sivatagos táj zöldellő fás szavanna lehetett, mely ontotta a vadhúst. Egyetlen háziasított állatuk a kutya lehetett, ugyanis az állatcsontok nagyrésze jó rendesen le van rágva (ugye a kutya, mint konyhai takarító) illetve az egyik sír mellékleteként egy öregasszony mellé kölyökkutyát temettek (ugye a kutya, mint házi kedvenc).

Aztán megváltozott minden, az édenkert hatalmas átalakuláson ment keresztül, mire a mai sivatagos táj kialakult. Ebben természeti viszonyok változása, na meg emberi hatás - nevezetesen az erdőirtás - is szerepet játszott, erről szól a Gilgames eposz egy része is, na de erről máskor.

Egy róka-gyík hibrid

Érdekes, hogy Göbekli tepén nem találtak, csak állati eredetű csontokat, pantintott nyíl- és dárdahegyeket. Településnek nyomát sem. És a legközelebbi vízlelőhely is 5 km-re van (jelenleg). Tehát akik itt dolgoztak, csak dolgozni jártak fel ide, nem itt laktak, pedig lehettek jónéhányan erre a nagy munkára, hiszen a köveket néhány km-rel arrébb fejtették, majd igás állatok hiányában emberi erővel vonszolták fel ide a hegytetőre. Ez azért jól szervezett munkát követelt, és sok-sok szabadidőben elvégzett sok-sok „fölösleges” munkát, és sok-sok éhes munkást, akit etetni kellett, ellátásukat szervezetten megoldani. A feltételezések szerint Göbekli tepe egy szakrális hely volt, ahová évente néhány alkalommal gyűltek össze csak a környező 150-200 km-es körből a vadászó, gyűjtögető népek egy-egy szertartás kedvéért, ezért hozták létre ezeket a hatalmas alkotásokat. Ráadásul nem is egyet, hanem jó sokat: ugyanis mikor felépítettek egy kőkört, azt néhány évtizedig használták, majd betemették, és újat építettek. Ez a folyamatos építkezés ugye egy jól szervezett társadalmat feltételez, mely szervezettségi szintet eddigi tudásunk alapján csak a letelepedett, földművelő népek értek el. Eddig így gondoltuk legalábbis. De Göbekli tepe itt újraírta a társadalom fejlődéséről alkotott elképzeléseinket.

Az istenek születése

Érdekes, hogy minden kőkör északra tájolt (akár csak a jóval később itt élő hettiták temetkezése), illetve a kőkörök két végén egy-egy T monolit található, mely mindig a kör közepe felé néz, akárcsak a többi faragott kőtömb. A körök közepén található két oszlop a férfit és a nőt jelképezi, de – ahogyan Schmidt írja - "Nincs szájuk, szemük, és arcuk. De van karuk és kezük: ők a teremtők. Szerintem akik létrehozták őket, az összes közül a legnagyobb kérdésre keresték a választ: mi az az univerzum? Miért vagyunk itt?"

A két oszlopon nincsenek szimbólumok, teljesen nemtelenek. Ők a teremtők, Ádám és Éva, a két ősszülő.

A teremtők - Ádám és Éva, avagy a Világ kezdete

De Göbekli  tepe még sok titkot rejt, a hatalmas területnek alig egy-két százalékát sikerült még megásni. A legutóbb például emberi koponyacsontokat találtak, melyeken éles kőpengékkel utólag bevágásokat ejtettek. Mi lehetett ez?  A halottkultusz része, vagy az ellenség skalpjai? Ezt még nem tudni.

Csillagászati obszervatóriumok

A kőkörökről ugye megállapítható, hogy északi tájolásúak, tehát szolgálhattak csillagászati megfigyelések helyszínéül is. Sok-sok faragás mintha az északi égbolt csillagképeit ábrázolná. Ilyen a bika, az oroszlán, a róka és a lovas képe, mely mind egy-egy csillagképeel rokonítható.

És ott a híres keselyűs kő, mely talán a legtöbb kérdést felvetette. Igazából az északi égbolt csillagtérképének tűnik a kő, rajta egy keselyűvel, ami mintha éppen egy teniszlabdát szerválna. Na ez a teniszlabda lehet a titkok kulcsa. A kutatók szerint ez az ábra egy egykori üstökös becsapódását jelképezi, mely bár lehet, hogy felrobbant a légkörben, de gyökeresen megváltoztatta Földünk klímáját.

Az elmélet szerint a pleisztocén-holocén határán történt nagy klímaváltozás egy üstökös becsapódásának köszönhető, mely az észak-amerikai Nagy-tavaktól északkeletre érhetett földet. Szétrobbant darabjai, illetve a robbanáskor keletkezett nagy mennyiségű vízgőz  és aeroszol bekerülve a légkörbe pedig elértek Földünk minden tájékát is.

A robbanás hője megolvasztotta az észak-amerikai jégtakarót, illetve kapott belőle Eurázsia is. A hirtelen elolvadt víztömeg végighömpölygött a Prérin, illetve Szibérián, betemetve és elsodorva mindent, mi útjába került. Az árhullám átszakította a végmorénák mögött felgyülemlett tavak morénagátjait, és ez újabb áradásokat indított el. Az északi tengerekbe kerülő nagy mennyiségű édesvíz megváltoztatta a tengeráramlásokat, a Golf áramlat lelassult, így Európára és Észak-Amerikára hirtelen hideg, zord időjárás köszöntött. Ezt csak fokozta a légkörbe kerülő aeroszol fényvisszaverő hatása.

A hatalmas, mindent elsöprő áradások emlékét őrizheti a világ minden táján, egymástól teljesen távol álló népek mitológiájában felbukkanó közös elem, az özönvizek története.

A változás nagyon gyorsan zajlott, a számítások szerint, mintegy fél, egy év alatt átformálta Földünk klímáját. Ezt a gyors változást a nagytestű emlősök, úgy mint a gyapjas mamut, a gyapjas orrszarvú az óriáslajhár, a barlangi oroszlán, a kardfogú tigris és az óriásszarvas nem tudták követni, így pillanatok alatt kipusztultak. De kihaltak az Észak-Amerikát benéppesítő embercsoportok is, hiszen ebben az időben tűnt el a Clovis-kultúra. Ez a pleisztocén-holocén kipusztulás időpontja pont egybe esik Göbekli tepe keselyűs kövének korával, azaz kb. 11 ezer éve történt. Tehát őseink itt megörökítették azt az égi jelenséget, mely hatalmas hatással lett a továbbiakban életükre, azaz a természeti környezetük ennek hatása képpen szépen lassan átalalkult. és megszűnt az Édenkert. Ezután talán a vadászó-nomádoknak is le kellett telepedniük, és lassan áttérni egyre inkább a helyhez kötött földművelésre, majd az öntözött földművelésre.

A híres "Keselyűs-kő"

Érdekes, hogy Közel-Kelet kultúráiban nagy szerepet töltenek be a meteoritok. Ott van a Kába-kő a Mekkai Nagymecset udvarán, mint az iszlám legszentebb erekjéje, melyet szokás Allah (Isten) Házának is nevezni. De a meteoritok, mint szakrális kövek megjelennek a Bibliában is. A Baetylus, vagy Betyl, „Isten háza”, Isten lakhelye”. Általában ezt csodálatos égi kövekre, a meteoritokra értették, ezeket a köveket az égiek küldeményének hitték, melyek önálló élettel rendelkeznek. A görög mitológiában és egyházi rítusokban is felbukkannak, 

Göbekli tepéhez közeli Sumatar Harabesi oázisa a Tek-Tek hegységben – közel Harranhoz - a sumér Szín istenség egyik legfontosabb kultuszhelye volt. Igazából Szín, a Holdistennő két helyen, Urban és Harranban számított fősitenségnek. Tiszteletére Sumatarban is betyleket állítottak, melyek meteorit darabok voltak.